Valójában nem akkor kell elengedni egy gyereket, amikor felnő, hanem akkor, amikor még kicsi. Akkor kell nagyon lassan és tapintatosan kezdeni a „nem ragaszkodás” művészetét. Hagyni, hogy magától is nőjön. Nem jó, ha egy asszony mindig csak anyaszemmel néz a kisgyerekére, és nem látja benne időnként a társát, pajtását, barátját, kedves ismerősét, ha nem látja meg benne a leendő felnőtt embert, a szuverén személyt, akivel sorsszerű találkozása – mint minden találkozás a Földön – időleges.

 

    „A legkedvesebb szállóvendégem. Ha felnő, fizetés nélkül továbbmegy.” 

Nehéz ezt elgondolni, ha nincs más boldogságforrásom, csak az anyaság.

 

(Férfiélet,női sors – RÉSZLET)

 

Itt rendelhetsz dedikált könyvet, 25% kedvezménnyel.