” Honnan jöttünk? És halálunk után mi vár ránk? Fény-, öröm- és szeretetvilág … vagy a kukacok. Nem mindegy. A két út nem elvi választás kérdése, mert minden ember a saját útján jár; nem „világnézet” dönti el, hanem valami sokkal mélyebb meggyőződés, mely olyan helyen lakozik, ahová nem látunk. A mai ember számára nyilvánvaló, hogy a materialista világnézet bizonyításra nem szoruló közös emberi tapasztalat. Ráütögetek az asztalra, és azt mondom: ez a valóság. Ez van. Más nincs. Csakhogy ez nem igaz. Az emberiség viszonylag későn dermedt bele ebbe az anyagi valóságtudatba. Pedig ez régen is nyilvánvaló volt. A tapintás régen is elmondta, hogy „mi van”.

És mégis! A nagy kultúrák, az ősi hagyományok, vallások, a legnagyobb művészek, költők, zenészek, írók és gondolkodók mégis egy magasabb szellemi valóságot tartottak elsődlegesnek. Az ember nagyon sokáig istenlátó, mítoszlátó, vallásteremtő, transzcendens valóságban élő, spirituális lény volt. A tudománynak volt ugyan egy hosszú korszaka, amikor anyagelvű volt – de ma már korántsem az. Az emberiség kultúrtörténetének két géniusza, Freud és C. G. Jung, más-más úton érkeztek. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a két világlátást a pszichológia tudománya – melyet jórészt ők teremtettek meg – össze tudja fogni, de hamarosan kiderült, hogy ez lehetetlen. Jung családjában médiumok sokasága volt. Köztük az édesanyja, Emilie Preiswerk, aki természetfeletti tapasztalatait naplójában örökítette meg. Emilie apja, vagyis Jung nagyapja, aki egyébként a református közösség feje volt, számtalan természetfeletti élményt élt meg. Amikor prédikációit írta, maga mögé ültette lányát, Jung anyját, hogy a háta mögött ólálkodó kísértetek ne zavarják munkájában. És minden héten rendszeres beszélgetést folytatott elhunyt első feleségével, amit Augusta, a második felesége nagyon rossz néven vett…. ”

Aranyfonál (részlet)

Itt veheted meg dedikált könyvedet.