Férfiszemmel, férfiésszel…
Nem tudok elaludni, és amikor elalszom, nyugtalanul felébredek. Újra és újra elolvasom azt a bibliai részletet, melyet az emberiség több ezer éve olvas, tud és hisz – s amelynek egyik alapgondolata, hogy a NŐ VITTE BŰNBE AZ EMBERISÉGET,
Éva bűne. Megszegte az Úr parancsát, és evett a nevezetes almából.
A könyvben pedig az áll, – nem hiszek a szememnek! -, hogy Éva még a világon sem volt, amikor az Úristen megtiltotta, hogy az ember a jó és rossz tudás fájáról egyen.
Csak Ádám létezett még.
Egyedül. Nem volt neki jó, de egyedül volt.
Éva még nem volt megteremtve!
Még borda volt, a férfi testében. Nem is hallhatta a tiltást!!!
Lehet, hogy ezt én vettem észre először?!
Ennyire megelőzné a bűntudat kihárítása a józan észt, hogy ezt senki sem vette észre?! Több ezer éve?!
És alapigazságnak tekintette, hogy az asszony a bűnös?
És ő felel mindenért?!