Az író öröme ……
Nem tudom, mit érez egy nő, ha gyereke születik, és először megpillantja.
„Ő volt bennem?!”
Tudom, hogy ehhez képest szánalmas egy író öröme, de hidd el, kicsiben én is valami ilyesfélét érzek. Egy év láthatatlan, belső munkálkodás után egyszerre ott van a könyv a kezemben. Meg tudom fogni! Meg tudom simítani a fedőlapját! Bele tudok olvasni! És most már mások is. Vajon milyen sorsa lesz? Szeretni fogják? Pár nap múlva megjelenik az új könyvem. Megszületik és elindul a sorsára. Egy pár hétig még kísérni tudom, beszélek róla rádióban, tévében, újságokban, De valójában mást nem is igen mondanék róla, csak azt, hogy „SZERESSÉTEK!” De aztán elindul a saját útján. Minden műnek – mint egy gyereknek -, meg van a sorsa.
Kép : Walter Chappell, Mother and Son 1962
