A Titokkal, mint minden ember, először én is gyerekkoromban találkoztam. Szerettem sétálni. Főleg este. Néha éjszaka is.

Késő éjszaka sétálgattam az utcán, és bámultam a csillagos eget. Hat éves lehettem. Szüleim nem féltettek. Nem tudom miért… Pedig akkoriban már háború volt a világban. Félelem… Közeledett a front…

(Látod, ez is titok! Anyám egyszer olyasmit mondott, hogy a gyerekre angyalok vigyáznak. Így volt?… Így van?… Azóta sok mindent megtudtam erről, de hogy ez pontosan hogy is van: titok.)  Szóval bandukoltam a Rákos patak partján, leültem egy játszótér padjára s bámultam a csillagos eget.

„Onnan jöttem. Ott a hazám – én itt csak vendég vagyok” – gondoltam. És kerestem azt a csillagot, ahol az én hazám van. Vajon melyik lehet?  Honnan jöttem? Lestem, melyik csillag szikrázik jobban, honnan üzennek titkos fényjelekkel az én láthatatlan testvéreim?

(Látod, ez is titok. Hogy mint hat éves gyerek, megéltem azt az élményt, amiről a „Kis Herceg” című remekmű szól. Megéltem ennek a másik világból idezuhant kis lénynek a történetét. És még nagyobb titok, hogy húsz éve múlva, amikor kezembe került az Evangélium, a következő döbbenetes mondatra bukkantam. Megkérdezték Jézust: „Te vagy a zsidók királya?” És ő azt válaszolta: „Az én országom nem e világból való.” Lehet, hogy én hat éves koromban tudtam azt, amit Jézus Krisztus?! Hogy a mi országunk nem itt lent, hanem odafönt van? Lehet, hogy egy gyermek bölcsebb, mint a felnőtt férfi? Mert amikor elolvastam ezt a biblia mondatot, megrendültem, és a szó szoros értelmében elbőgtem magam. „De hisz én ezt tudom!– gondoltam. – „Tudom!!”… De honnan?…Titok…

 

Itt rendelhetsz dedikált könyvet, 25% kedvezménnyel.