Öt éves, szőke kisfiú állt mellettem, és mintha kétfelé nézett volna. Balszemével rám, jobbszemével oldalra, mint aki súgásra vár. Egy angyaltól, vagy egy másik, láthatatlan embertől, nem tudom.

Lehet, hogy egyszerűen csak szeretetre várt. Hogy a fiam lesz, akkor még nem tudtam. Azt sem, mi lesz a sorsunk. Az övé és az enyém. Nem tudtuk. Hogy azonos lesz a nevünk, és hogy ez a név egyszer majd ismert lesz, nem tudtuk. Azt meg főleg nem, hogy legszebb műveinket együtt írjuk majd. Az Isten pénzét, a Mária evangéliumát, többek között. Most itt van az ő verseskönyve.365+1 napidal. Fedőlapján ez áll: Müller Péter Sziámi „A LEGJOBB JÁTÉK.” Még ebben is sok közös van bennük. Úgy fogni föl az életet, teremtést, sorsot, művészetet, ahogy a középkori keresztények. „Ludus amoris” A szeretet, a szerelem nagy játéka minden.

Itt rendelheted meg a könyvet.