A madárember az utóbbi évtizedek egyik legszebb, legmegrendítőbb regénye. A magyar repülés hőstörténetéről szól, arról az első csodálatos korszakról, amikor az ember tudásának, és főleg hitének erejével először fölszáll az égre. Olyan emberekről mesél, akik életüket kockáztatják álmaikért. Kvasz András, a “mezítlábas pilóta” vágya nem kevesebb, mint a pestkörnyéki Rákosmező sarából fölrepülni a magasba, a felhők fölé, s vászonból és zongorahúrokból összeeszkábált gépével utolérni a világot: a francia Bleriot-t, az angol, amerikai és német pilótákat, akik mögött ekkoriban már hatalmas és gazdag ipar áll. “Nem csupán hiteles krónika, de vallomás is ez a könyv – mondja az író. – Ebben a regényemben írtam le először, mit jelent nagyálmú embernek és magyarnak lenni. Nem a föld vonzerejét a legnehezebb legyőznünk, hanem azt a valóságot, amely előttük is, utánuk is sok hitet és igyekezetet összetört.