Ketten egy űrhajóban.
Minden szerelem csoda. És a csoda csődje. Ezért vagyunk olyan boldogok, ahogy csak az istenek lehetnek, s olyan boldogtalanok, ahogy csak a halandó ember lehet. A halhatatlanság részeg boldogsága és a mulandóság félelmetes gondolata játszik ilyenkor velünk, az, hogy lám, tudunk mi repülni együtt, és mégis lezuhanunk; önfeledten szállunk, és összetörjük magunkat, egy olyan világban, amelyben nincs maradandó öröm. Ez a mániás-depressziós állapot kíséri végig a csoda élményét.
Hiába élem át az ölelés gyönyörét, a pillanatnyi „kielégülés” után a nő azt kívánja, hogy maradjak még vele, öleljem át, ha benne lenni nem is bírok már. Amit nem tudnak a nőgyűlölők: a szeretkezés a nő számára nem „bujaság”, de lelki élmény. Hazatalálás. A férfi számára is az, ha szerelmes, bár újabb szeretkezésre képtelen már; visszaesik a magányába. A lélek nem ismeri a kielégülést, csakis a beteljesülést, és ez elmaradt. Metafizikailag a szerelem az emberi lét legnagyobb misztériuma. Ketten egy űrhajóban…
Vallomás a szerelemről ( részlet) Kép: Zdzislaw Bekinski
