Köszönöm mindazoknak, akinek szívét Anyám titkos könyve megérintette. Sajnálom, hogy sok helyen elfogyott és nem jut most mindenkinek, aki vágyik rá.

Jön a karácsony, barátaim.

Ebben a könyvben is leírtam egyet. Különöset, és szépet.

Ez az elkövetkező covid-karácsony is különös lesz. Nem a maszk miatt, hanem mert elválik benne, hol van még igazi szeretet, és hol nincsen. Az Igazi Szeretetben semmi önzés, kapaszkodás, a másik birtoklásának vágya, semmi „enyém vagy!” nincsen. Csak mélységes megértés, elengedés, szabadság, és valódi figyelem.

A szeretetet nem lehet „mutatni”, mert az a szemünkben tükröződik. A szeretet nem „kötelék”, mert az a szabad emberek tánca, egymással. És nincs benne a „csak veled”, „csak veletek” hanem mindenkivel.

Anyámtól tanultam, és ez a könyvben is benne van, hogy az anyai szeretet is lehet mérhetetlenül önző. S mivel ezt tudta, tizenhat éves koromban már nem az ő „kisfiacskája” voltam, hanem a legjobb barátja, akivel legintimebb gondjait is megosztotta. Hagytuk menni egymást az útjainkon, ami nehéz volt, de mégis gyönyörűséges. Mindketten derűsek és vidámak voltunk. Nyíltak lehettünk és őszinték, mert megértettük egymást és a sorsunkat.

Olyan szép karácsonyt kívánok nektek, mint amilyet én éltem át vele, egy sötét mosókonyhában 1944-ben, amikor gyertyát sem mertünk gyújtani, mert mindkettőnket meg akartak ölni.

Boldog Karácsonyt!

Igazi szeretettel teli, derűs, dalolós, vidám karácsonyt.

Ezt kívánom nektek is.

 

Müller Péter