Fölfelé látó szem
Szeretettel köszöntelek itt, új találkahelyünkön, a világhálón.
Azon a képen, amely a web-site nyitó oldaláról néz rád, és azok a képek, amelyek a könyveim borítójáról tekintenek rád, nem én vagyok. Nem Müller Péter.
Hanem az, akinek barátom, a kitűnő fotóművész, KAISER OTTÓ lát engem.
Bár ilyen lennék.
Ottó fölfelé néz.
Nem a hétköznapi, hanem az ünnepi Én-em látja bennem.
A szebbet. A magasabbat. A tisztábbat.
Mindig akkor exponált, amikor valami olyasmire gondoltam, amitől megnemesedett az arcom. Vagy örültem valaminek.
Emlékszem mire gondoltam.
És ő megörökítette az arcomon tükröződő gondolatot.
Most így nézte meg fővárosunkat, Budapestet is.
Ezzel a fölfelé látó Szemmel.
Vagy más szóval: szeretettel.
Nézd meg, ha látni akarod, milyen csodában élsz!
Te nem látod. Én sem. Senki sem látja.
Ahhoz Kaiser Ottó szemével kell nézned.
Legalább egyszer nézd meg ezt a szürke, ideges, feltúrt, piszkos és zajos várost az ő kameráján keresztül.
És ezentúl jobban fogod itt érezni magad.
Könyvének címe:
BUDAPEST
Örök szerelmem