Müller Péter író

Müller Péter író

Életem sorsmotívuma

2018. október 10.

1956. április 4-én találkoztam a szerelmemmel. Azóta együtt vagyunk. Közben sok minden történt velünk. Meghaltunk, újraéledtünk, vagyis átéltük mindketten a halál élményét (ez fontos!). Évekre szétmentünk,
újra összekerültünk, betegek lettünk, meggyógyultunk. Mérhetetlenül sokat aggódtunk egymás miatt.

Öregek lettünk, persze. És mégis… végighúzódik a sok évtizeden át valami, ami… nem tudom másképp kimondani, csak ilyen szentimentálisan hülye, de igaz mondattal: ha ránézek, bármikor könnybe lábad a szemem. Ez a fájó-boldog megrendülés ott lappang bennem. Soha nem gondolok rá, ahogy egy hajós sem gondol arra, hogy milyen ijesztően mély alatta a tenger, mert csak a felszíni hullámokat látja, azokkal küzd. Egy lényeges emlék, ami segít talán abban, hogy felfogjam: a szerelem életem legfőbb sorsmotívuma. Mindennél fontosabb…

 

Vallomás a szerelemről  ( részlet)

 

 

Itt veheted meg dedikált példányod .

Tetszett? Oszd meg a környezeteddel!

Gyere, csatlakozz hozzám te is!

Első kézből kaphatsz egyedi írásokat, gondolatokat! Értesítelek a velem kapcsolatos eseményekről. Add meg adataid!